Androidos okostelefon aránylag nagy tudással, kisebb hibákkal és nem kell érte 100 ezer Ft feletti összeget fizetni.
A Samsung hazai, mobilos termékpolitikáját elég nehéz nyomon követni. Az Európában és a világon is hatalmas sikereket elérõ modelleket nem lehet hivatalos, magyarországi forgalmazásban kapni, helyettük a gyártó hazai képviselete inkább az olcsóbb vonalra összpontosít. Ha mégis bejön egy-egy felsõbb kategóriás, drágább modell, az épp az, amely talán kisebb sikerre számíthat, így azonban olyan készülékek maradnak ki, mint az INNOV8, vagy az Omnia HD.
Amikor hónapokkal ezelõtt megjelent a hír, hogy a Samsung is beszáll az androidos vonalba, máris indult a találgatás, hogy a Galaxy (I7500) vajon bekerül-e az országba a hivatalos csatornákon keresztül. Sajnos ez nem történt meg, így annál nagyobb volt a meglepetés, amikor az utód, pár dologban kevesebbet tudó, de erõsebb processzorral rendelkezõ Galaxy Spica (I5700) megjelent a hazai piacon.
És mi az, hogy megjelent?! Az egyik szolgáltató felvette a kínálatába, sõt, olyan óriásplakát és hirdetéskampány indítottak a Spica népszerûsítésére, amit régen láttunk már egy, a hagyományostól némiképp eltérõ, a hazai felhasználók által széles körben még nem annyira ismert rendszer (Android) esetében. A gyártó és a szolgáltató biztosra mentek, mert egyrészt magyarították az operációs rendszert, másrészt a készülékre elõre telepítették az iGO Amigo navigációs programot, harmadrészt pedig egy kifejezetten kedvezõ árat állapítottak meg. Lássuk, mennyire életképes ez a kombináció!
Utánam az elõdöm
Nincs különösebben értelme az egész teszt során a „nagy" Galaxy-hoz hasonlítani a Spicát, de azon mégis érdemes végigmenni, hogy mibõl kapunk kevesebbet és többet. A kijelzõ méretre, felbontásra (320 x 480, 3,2 col) ugyanaz, de az AMOLED panel helyett itt TFT képernyõt kapunk. Ezen kívül a Spica belsõ memóriája 8 GB helyett 200 megabájtra fogyott, így feltétlenül egy microSD-kártyára kell támaszkodnunk, ha el akarunk férni az adatainkkal.
A HSDPA „csak" 3,6 Mbps-os, HSUPA nincs, a kamera 5 megapixel helyett 3,2 MP-es, és a LED vaku is lemaradt, ami a nagy Galaxy-nál megvolt. A Spica javára írható azonban, hogy a processzor órajele 528 MHz-rõl 800 MHz-re emelkedett, ami nagy reményekre ad okot a szoftver s ebességére vonatkozóan - de errõl egy kicsit késõbb. Annyiban azonban nincs változás, hogy a Spica is az Android 1.5-ös verzióját kapta, amit elméletileg lehet majd az újabb, 2.1-es verzióra frissíteni, de hogy pontosan mikor, azt még nem lehet tudni.
Pofás darab
A fekete-piros színkombinációval sikerült éppen annyira megbolondítani a Spicát, hogy az elüssön a többi, hasonló készülékektõl, de mégse legyen túlontúl kihívó. A navigációs gomb alul és a hangszóró felül vonzza a tekintetet, amire persze rátesz egy lapáttal az Android felirat és mára már jól ismert robotos logó. A készülék minden eleme mûanyag, a hátlap pedig kifejezetten a kopogós, olcsóbb fajtából készült. A plasztik használata nem zavaró ettõl függetlenül, az anyagok nagy része jó tapintású, a készüléknek kellemes fogása van és a korábban tesztelt csúcsmodellekhez képest üdítõen kézre álló és könnyû.
Elsõre kifejezetten riasztó az a gombtenger, ami a képernyõ alatt fogadott bennünket. Ha nagyon szigorúak vagyunk, és a navigációs pad öt irányát is beleszámoljuk, akkor 11 billentyû áll rendelkezésünkre. Talán a trackball használata szerencsésebb lett volna, hiszen a többire feltétlenül szükség van a rendszer igényei miatt. Így is kezelhetõ marad a Spica, azt azonban nem tudjuk a fejlesztõknek megbocsátani, hogy ez a felület nem kapott háttérvilágítást. Éppen a gombok zsúfoltsága miatt lett volna szükség arra, hogy sötétben is lássuk, mi merre van, fõleg ha az oldalsó, apró Home és Keresés gombokat szeretnénk eltalálni.