A tavaly kiírt negyedik mobilszolgáltatói tender eredmény nélkül ért véget. A Nemzeti Hírközlési Hatóság úgy ítélte meg, hogy "a pályázat kiírása óta jelentõsen romlott a hazai és nemzetközi gazdasági környezet és ez egyrészt kérdésessé tette a pályázatokban szereplõ finanszírozási feltételeket és a megtérülésre vonatkozó elvárásokat, másrészt pedig azt eredményezte, hogy nem lehetett reális képet alkotni a pályázók által tett vállalások (beruházási és mûködési költség elõrejelzések, árbevétel tervek) értékérõl.
A közlemény további tartalma szerint "Magyarország frekvenciakészlete a jelenlegi három mellett egy újabb teljes spektrumú (900, 1800 és 2100MHz-es frekvenciával is rendelkezõ) mobilszolgáltató számára elegendõ, azaz a jelenlegiek mellett csak egy újabb szolgáltató léphet belátható idõn belül a piacra. Az NHH megítélése szerint a frekvencia jelenlegi odaítélése túlzottan kockázatos lett volna és a pályázatokban szereplõ szolgáltatásportfoliók ismeretében nem biztosította volna a hatékony sávfelhasználást.
Mindezek alapján az NHH, mint a nemzeti vagyon fontos elemét jelentõ frekvenciakészlettel felelõsen gazdálkodó hivatal, csak úgy dönthetett, hogy a pályázatot megszünteti, ugyanakkor a frekvenciák hasznosítását továbbra is napirenden tartja.
A hatóság megítélése szerint a sávszélesség-igényes vezeték nélküli alkalmazások elterjedése a rendelkezésre álló frekvenciakészletet fel fogja értékelni és a nemzeti vagyonnak ez az eleme a közeljövõben várhatóan a mainál is többet fog érni, és jobban szolgálhatja a fogyasztói érdekeket."
Olvassunk a sorok között egy kicsit. A négy pályázó (Digi Kft, Dreamcom Kft, Mobinet Kft, Invitel Zrt) elõzetesen kiszivárgott eredményei szerint a Dreamcom és a Mobinet adta a legjobb ajánlatot. A fent hivatkozott tulajdonosi háttérrel kapcsolatos félmondat valószínûleg elsõsorban a Mobinet Kft-re vonatkozik, az állami vagyonra való fokozott odafigyelés oka pedig az, hogy a 100 milliós belépési díj kicsengetése után a gyõztes olyan frekvenciatartományhoz juthatott volna hozzá, amely azonnal értékesíthetõ lett volna 4-5 milliárd forintért a meglévõ szolgáltatók számára. Anélkül, hogy belemennénk bizonyos spekulációkba, nyilván az NHH alappal, vagy alaptalanul is attól tartott, hogy az esetleges gyõztes csupán csak a rövidtávú nyereség érdekében pályázta meg a frekvenciát, ám a hatóság valószínûleg nem vállalja a kockázatot.
Korábban még olyan pletykák is napvilágot láttak, hogy nem is egy, hanem két szolgáltató is indulhat itthon, de a hosszasan elhúzódó eredményhirdetés (már januárban kellett volna a gyõztest megnevezni) miatt sok elemzõ politikai csatározásokat is sejtett a háttérben. Az NHH döntése nyitva hagyta a kaput arra nézve, hogy a jövõben esetleg újra meghirdessék a frekvenciát, de ha ragaszkodnak a fenti álláspontjukhoz, akkor ezzel a gazdasági válság enyhüléséig mindenképpen várniuk kell.