2024.03.29. - Auguszta

A Bluetooth története

Egészen a tizedik század közepéig pörgetjük vissza az idõ kerekét, ekkor élt ugyanis egy bizonyos Harald Blatand nevezetû dán király. Joggal merülhet fel a kérdés, hogy ez most mégis hogy jön ide, de már érkezik is a válasz!
kutya cica örökbe fogadás állatvédelem szja 1%

Ez a derék király sikeresen egyesítette a folyamatosan lázongó dán, norvég és svéd törzseket, és ezzel végre békét hozott a térségnek. Jó ezer évvel késõbb aztán ugyancsak szükség volt egy egységesítõ és békítõ megoldásra, csak ezúttal nem az északi népségek, hanem a különbözõ elektronikus készülékek adatátvitele kapcsán. Így jött létre 1994-ben a Bluetooth alapötlete (Ericsson), mely szabvány stílusosan az imént ismertetett dán uralkodóról kapta a nevét. A jól ismert Bluetooth logóban látható jel pedig a H és B betûknek megfelelõ skandináv rúnákból (Hagall, Berkanan) eredeztethetõ.

A kezdet

1998-ban öt alapítócég létrehozta a Bluetooth SIG (Special Interest Group) nevezetû szervezetet, mely azóta is a szabvány gondozásával foglalkozik, tagjainak száma pedig mára már a 13 ezret is meghaladja. 1999-ben készült el a Bluetooth 1.0 szabvány, egy évvel késõbb pedig felbukkant az elsõ Bluetooth kompatibilis mobiltelefon, headset és PC-kártya. Így kezdõdött tehát a sikersztori, idõvel pedig többek közt a nyomtatókat, a billentyûzeteket, egereket, GPS-eket és zenelejátszókat is meghódította magának a technológia.

Mi is ez?

A Bluetooth egész konkrétan egy távközlési ipari szabvány, mely a vezeték nélküli adatátvitelre fókuszál. Segítségével úgynevezett PAN-okat, vagyis Personal Area Network-öket lehet létrehozni, relatíve rövid hatósugár, illetve alacsony fogyasztás mellett. Bluetooth kapcsolat révén kommunikál egymással a mobiltelefonunk és vezeték nélküli headsetünk, de például ugyanilyen kapcsolaton keresztül nyomtathatjuk ki telefonunk naptárbejegyzéseit (wireless printeren), vagy küldhetjük át egyik telefonról a másikra a kiválasztott képeket vagy zenéket. A mobil szektor mellett természetesen a számítástechnikai és persze a szórakoztató elektronikai iparág is egyre többet kapacitál a Bluetooth-ból.

1.0-2.1

A 2,4 GHz-es frekvenciát használó Bluetooth eszközök alapvetõen három osztályba sorolhatók be: a Class 1 (100 mW) készülékek hatósugara 100 méter, a leggyakoribb Class 2 (2,5 mW) eszközök 10 méteren belül látják egymást, a Class 3 (1 mW) termékek pedig alig 1 méteres körzeten belül használhatók. A Bluetooth 1.0 szabványú elsõ készülékek nem arattak igazán nagy sikert, hiszen a technológia ekkor még rengeteg gyermekbetegséggel küszködött. Aztán megérkezett a Bluetooth 1.2, mely az AFH (Adaptive Frequency Hopping) felbukkanásának köszönhetõen már sokkal kevésbé volt érzékeny az interferenciára. 2004-ben tûnt fel a színen a Bluetooth 2.0 (EDR, Enhanced Data Rate), mely felére csökkentette a fogyasztást, a 2007-ben érkezett Bluetooth 2.1 (EDR) pedig egyszerûbbé tette a párosítást és javított a biztonságon.

Bluetooth 3.0

A Bluetooth SIG 2009 tavaszán véglegesítette a harmadik generációs Bluetooth-t, melynek érkezését az egész szakma szinte Messiásként várja. Azért fogalmazok jelen idõben, mert hiába egy éves már a szabvány, az elsõ Bluetooth 3.0-képes eszközök megérkezésére még mindig várnunk kell. No, de miért is olyan nagy a várakozás a 3.0 verzió kapcsán? Rögtön kiderül!

Eddig még nem tettünk említést a Bluetooth által biztosított vezeték nélküli adatátviteli sebességrõl. A Bluetooth 1.2 maximum 1 Mbit/s-os tempót tudott kipréselni magából, aztán a Bluetooth 2.0+EDR elméletileg már 3 Mbit/s-ra volt képes, de a gyakorlatban sokkal inkább a 1,5-2 Mbit/s-os értékek voltak reálisak. Ezek a sebességek egészen addig tökéletesen megfelelõek voltak, amíg maximum csak névjegyzék bejegyzéseket vagy 100-200 KB-os képeket küldtünk át Bluetooth-on keresztül. Azonban ha például egy 20 MB-os videó állományt szeretnénk Bluetooth-on keresztül átmásolni, az akár 1,5-2 percig is eltarthat. Ha viszont 24 Mbit/s-ra lenne képes a Kékfog, akkor ugyanez a várakozási idõ bõven 10 másodperc alá csökkenhetne.

Nos, a Bluetooth 3.0 (HS, High-Speed) elméleti maximális sebessége pontosan ennyi, vagyis 24 Mbit/s. Mindezt az AMP (Alternate MAC/PHY), illetve a 802.11 PAL (Protocol Adaption Layer) segítségével sikerült megvalósítani. Ha ez elsõre kínaiul is hangzik, azt talán már a laikusok is észreveszik, hogy a Bluetooth-ba a jelek szerint belopja magát a 802.11-es szabvány, vagyis tulajdonképpen a Wi-Fi. A Bluetooth 3.0 mûködését valahogy úgy kell elképzelni, hogy a szûk sávszélességet igénylõ feladatok (például párosítás, kapcsolat felépítés) az eddigiekhez hasonló Bluetooth kapcsolatra épülnek, ha pedig érkezik egy broadband igényû kérés (például egy nagy állomány másolása), akkor az az adatforgalom átterelõdik a Wi-Fi-re. Mindez persze úgy történik, hogy a felhasználónak ne kelljen a Wi-Fi beállításokkal törõdnie.

A fejlesztõk azt ígérik, hogy a Bluetooth 3.0 a készülékek fogyasztására, illetve mûködési idejére is jó hatással lesz, ezenkívül pedig az adatátviteli folyamatok is minden korábbinál stabilabbak lesznek. Az alacsonyabb fogyasztásban komoly szerepet játszik az úgynevezett UCD (Unicast Connectionless Data) feature, melytõl továbbá rendkívül alacsony válaszidõket, vagyis szinte azonnali hálózati reakciókat is remélhetünk. A készülékek mozgatása miatti adatátviteli kapcsolat megszakadások elkerülésében pedig az EPC (Enhanced Power Controll) lesz a segítségünkre.

Elsõ fecskék

A Bluetooth 3.0 tehát már egy éve szabványosítva van, a chipgyártók (Atheros, Broadcom, Marvell) is elkezdték a szabvány kézzel fogható chipekbe történõ "öntését", így hamarosan várhatóan az elsõ Bluetooth 3.0 fecskék is meg fognak érkezni. A Samsung volt az elsõ mobilgyártó, mely idén februárban Bluetooth 3.0 kompatibilis telefont jelentett be: a kereskedelmi forgalomban hamarosan felbukkanó S8500 Wave többek közt a 802.11n szabványt is támogatja. Hasonló wireless tudás került egyébként a nemrégiben bejelentett Samsung i9000 Galaxy S-be is, netbook fronton pedig az Asus Eee PC 1018P az elsõ BT 3.0-képes masina.