A szemközti kamerában is vannak érdekességek, de amikor a HTC One elülső szenzora már 5 megapixeles, a Huawei P7 pedig már 8 megás, akkor az LG G3 szerény 2,1 megapixele kicsit elavultnak tűnik. De megint csak lehet abban valami, hogy nem a megapixelek számítanak, mert az önarcképek gyönyörűen jelennek meg, valószínűleg az f2.0-ás rekesz és a szép kijelző miatt.
Szelfiket hangvezérléssel vagy kézmozdulatokkal is tudunk készíteni, utóbbi esetben először a tenyerünket kell felmutatni a kamerának, azután ökölbe zárjuk a kezünket, és három másodperc múlva exponál a G3.

A G3 profibb értesítőrendszere a Google Now továbbfejlesztett változatának tűnik. Olyanokat tud, hogy amikor az időjárás-előrejelzés szerint aznap eső lehet, akkor nemcsak egy felhőcskét mutat nekünk, hanem szájbarágósan elmondja, hogy nem ártana magunkkal vinni egy esernyőt. Hasonló módszerrel próbálja ápolni az emberi kapcsolatainkat: ha egy tárgyaláson sms-ben utasítunk el egy bejövő telefonhívást, akkor később figyelmeztet minket, hogy vissza kellene hívni az illetőt.
Sajnos a quad hd kijelző több áramot fogyaszt, mint a kisebb felbontásúak, de az LG ezt több megoldással kompenzálta. Az 3000 mAh-ás akku jóval nagyobb kapacitású, mint amit egy átlagos okostelefonban megtalálunk. A levehető hátlap miatt ezt egy mozdulattal ki tudjuk cseréni, és sokkal egyszerűbb még egy gyári akkut hordani a táskában, mint egy méretesebb külső akkut.

Az LG két egyedi módszerrel védi meg a telefonon tárolt tartalmainkat. Van egy pornómappa funkció, ami kívülről elérhetetlenné teszi az általunk kiválasztott képeket és videókat. Tehát a telefonunkat nyugodtan kölcsönadhatjuk a barátainknak, arról tudnak majd telefonálni, de nem fognak a képeink közt turkálni. Ezek a fájlok akkor sem érhetők el, ha a számítógéphez csatlakoztatjuk a mobilt.
A knock code nevű beléptetési rendszer a képernyőzárat feloldó mintát helyettesíti: a kijelző általunk kiválasztott területeire kell rákoppintani. Azért előnyösebb a mintánál, mert nem hagy megfejthető nyomot a kijelzőn. Az ujjlenyomatokból ugyanis nem könnyű kitalálni, hogy az adott ponton hányszor kell koppintani, hogy bejussunk rendszerbe.
